2016. június 1., szerda

74. Átfordult(am)

Hmm... magam sem tudom még mit érzek pontosan, amikor ezeket a sorokat írom. Hazalátogattunk május utolsó hetében és úgy érzem ez egy vízválasztó volt. Enged meg kedves olvasó, hogy az érzelmeim közt csapongva meséljek neked a hazaútról. (Kép mentes bejegyzés következik).

Aggodalom és büszkeség.

Ezzel a két érzéssel futottunk neki az útnak. Aggódtunk, mert a lurkó 8 hónapos múlt és nem repült még soha és büszkék voltunk, mert ennek ellenére még csak arcizma sem rándult mikor utaztunk - nem úgy, mint nekem. A világ legtermészetesebb dolgaként vette a repülést és még akkor is kellemesen ellazulva ücsörgött, amikor más gyerekek elpityeredtek. Boldogok voltunk. Hogy ez a nyugalom változik e később? Biztos vagyok benne, hogy igen, de remélem izgatottság és sok-sok "Apa mi ez?" kérdések közepette utazunk majd.

Értelmezhetetlen érzés... talán döbbenet, düh?

A "Nem marad köztetek" kampány plakátja vár a Liszt Ferenc repülőtéren, amikor megérkezel az országba. Sem egy üdvözöljük, se egy semmi... csak ez a kedves szöveg: "Akkor is szem előtt lehetsz, amikor a legkevésbé gondolnád. Ha kartellezel a felelősségre vonás elkerülhetetlen. Engedékenységi kérelemmel most még megúszhatod." What the f...?
Ezt nekünk írták, mivel csak magyarul szerepel a szöveg. Ezt nekünk írták? Tudom, akinek nem inge ne vegye magára, de egy ilyen felütéssel belépni az országba elég elgondolkodtató. Nyakunkon az Olimpia, kitehettek volna pár olimpikont vagy jön a foci EB és kb. 30 éve nem volt ilyen, hogy ott vagyunk, vagy fagyit nyaló és pulit simogató vidám gyerekeket a felcsúti kisvasúton (ja olyanok nincsenek :D ) - bármit. Bármit, amitől nem megy el az ember életkedve. Öhhh ne kartellezz öhhh úgy is megtudjuk... öhhh bár, amit tudunk mi inkább ellopjuk... öhhh, de az téged ne zavarjon, csak köpj ha tudsz valami kartellt... beszállnánk. Oké! Aláírom, hogy van létjogosultsága a plakátnak és a kampánynak, csak ne ez várjon már ha épp belépsz az országba. Nem mondom, hogy Angliában tárt karokkal várnak és félmeztelen nők/férfiak kínálgatnak koktéllal, de legalább mikor landolsz a Gatwick-en, akkor II. Erzsébet portréja vár, meg hogy lassan háromjegyűre fordul az életéveinek a száma. Kicsit ráhangol Angliára. Erre otthon mi vár: Szia, ha sunyiba nyomod inkább köpj és megúszod vagy úgy is megszívod valahogy.
Jó.. ezt túlragoztam, csak bántott na. Megjegyzem a határőreink über kedves emberek és ezt most őszintén írom, nem ironikusan. 

Honvágy??

Budapestről Ózdra kb. 4 órásra sikeredet a hazaút autóval. Maradjunk annyiban, hogy megy az 3 óra alatt is bőven, de ez így alakult. Nem én vezettem. :D Volt időm bámészkodni; tájat, embereket, járműveket, feliratokat. Egy-egy dolog miatt elkapott a nosztalgia vagy eszembe jutott ez-az, de akár hogy is figyeltem magamra nem jött az érzés, hogy jó lenne újra Magyarországon lakni. Nincs honvágyam ezt kijelenthetem.

5 éve vagyunk Angliában és nem gyakran járunk haza, igaz tavaly is voltunk, de idén azért mentünk, mert a kisfiamat mindenképp szerettem volna bemutatni a dédiknek. Ha nem lennének a dédik, akkor a családot reptetem ki inkább. A családtagok hiányoznak még mindig, nem az ország. Sajnálom, ha ez túl nyers, de ez az igazság. Bár korábban sértődöttségből sem mondtam volna, ha hiányzott volna, mára már szimplán nem hiányzik.

Otthon mint turista

Ózd 3 betű egy híján meg csoda lenne (Óz). A város (is) megváltozott, szépült, újult, fejlődött. Azt pontosan nem tudom, hogy lettek e új munkahelyek, stb, de 1000 millió Ft - nem elírás, 1 milliárd - tartaléka van a költségvetésnek. Úgy néz ki értelmesen használják a pénzt.
A várost a nyakunkba vettük párszor és minden alkalommal azt éreztem, hogy nem otthon vagyok. Rettenetesen zavar(t) ez. Rácsodálkoztam dolgokra, mint amikor nyaralni van valahol az ember. Nem találkoztam, pontosabban alig láttam ismerős arcokat, az egyik üzlet bezárt itt, nyílt egy új amott, a régi eladónak semmi nyoma, más a postás, de még a szomszédok is cserélődtek anyukám lépcsőházában. Kati néninek se híre se hamva. :D  Csak forgattam a fejem. Tudjátok kicsit olyan ez, mint amikor 5 éve nyaraltál valahol és vissza utazol ugyan oda. Ismerős, tudod mi merre van, de mégis más. Nem tudom jobban elmagyarázni. Turistának éreztem magam. De mi történt egy év alatt, ami miatt ilyen lett a város és/vagy én?

A munkatársam megfejtette nekem. Gyerekem született.

Azt mindenképp leírnám, hogy természetesen jól éreztük magunkat otthon, csak engem piszkált ez a furcsa, idegen érzés. Amikor rádöbbentett a munkatársam a tényre, hogy gyerekem van :D :D :D akkor leesett, hogy mi motoszkált bennem otthon. Azt néztem, azt próbáltam elképzelni, hogy otthon élünk, otthon neveljük a kisfiamat, de nem éreztem ezt életszerűnek. Nem tudtam beleélni magamat. Mint egy nyaraláson... elkacérkodsz a gondolattal, hogy milyen lenne az adott helyen élni, de azért a hazaúton már nagyon várod, hogy hazaérj.

Otthon vagy érzés

Tudjátok melyik? Amikor becsukod magad mögött az ajtót és a küszöbön hagyod az összes gondod, bajod és ledobod magad a kedvenc helyedre a lakásban. Mélyen magadba szívod, az otthonod illatát és szemet pihentetően körbenézel a cuccaidon. Talán meg is állapítod magadban: Végre itthon vagyok. :)
Na kérem ez volt, mikor hazaértünk Angliába és becsuktam a ház ajtaját mögöttünk. 
Átfordult! Végleg. 
Angliában vagyok (vagyunk) otthon. És komolyan mondom nem tudom, hogy ez milyen érzéssel tölt el pontosan. Na jó nagyjából tudom. Egyrészt boldogsággal és nem is kicsivel, másrészt lelkiismeret furdalás féleséggel vagy mi a tököm ez az érzés, hogy nem Magyarországra (pontosabban a magyarországi lakásunkra) gondolok így.
Ó a gyerek nagyon cukker volt. Beraktuk a kiságyba és olyan boldogsággal nézett körül, hogy végre a saját ágyában fekszik. Megnézte a kis játékait és utána csak csukott szemmel feküdt és hangosan nevetgélt. Meg is zabáltam a húsát rendesen. :)

Szóval megint az érzelmi hullámvasúton ülök, mert hazalátogattunk, de jó érzések kavarognak bennem többségében. A bennem felmerült kérdésekre pedig szép lassan meg is adom a saját válaszaimat és minden a helyére kerül. Tudom, hogy hol van a hazám, tudom, hogy hol van most már az otthonom, ahol boldog vagyok, tudom, hogy kik hiányoznak és mik nem hiányoznak Magyarországról. Tudom, hogy már régóta nem vagyok dühös és sértődött az országra, mert eljöttem és tudom, hogy hiányzik Anglia, ha nem vagyok itt. Kellett ehhez 5 év, jó azé' néha ezt letisztázni fejben.




4 megjegyzés:

  1. Pontosan ugyanígy érzek én is öt év után (szintén Egyesült Királyság) :)

    VálaszTörlés
  2. Valahogy megértem.
    Egy szintén kelet-magyarországi

    VálaszTörlés
  3. Ugyan ezt érezzük mikor "haza" megyünk Németországból :)

    VálaszTörlés
  4. Én Kacsaszitiből származom és a németeknél élek. Bementem Ózdra. Oké az indító ugyanott van, a Munkás út is ugyanaz, az Újtéri házak se lettek szebbek. :) Kicsivel rendezettebbnek tűnik, de kövezzetek meg nekem hiányzik a kéménysor a gáztorony, a fújás. De kb ugyanúgy érzek mint a posztíró.

    VálaszTörlés